Nem tudom, Ti hogyan vagytok ezzel, de velem nagyon sok
minden történik mostanában. Nem kifejezetten látványos dolgok,
inkább belső átalakulások, felismerések, rálátások önmagamra.
Néha csak kapkodom a fejem, hogy már megint "van valami",
már megint sokkal mélyebb, és szerteágazóbb mindaz,
ami ért, mint ahogy az első pillanatokban tűnt.
Sokszor azt érzem, nem látom át mi minden történik, alakul bennem.
És mindez mit mozgat meg még, megmutatva egy újabb,
eddig elzárt, meg nem élt dolgot.
Aztán persze "rájövök", nem is kell ezeket látnom,
csak hagynom kell magam érezni.
Ahogy rám hatnak ezek a dolgok, úgy hatnak páromra is.
Az érintés, ami mindig is természetes kettőnk között, ilyenkor más érzést ad.
Az érzés, hogy jó vele, minden percben jelen van,
de valahogy nem tud utat törni magának úgy, mint előtte.
Nincs meg az a mélyről jövő bizsergés, ami a közelségét jellemzi,
amitől az elalvás csodálatos, miközben hozzám ér.
Egy este átölelt, miután aludni tértünk.
Nyugalom volt bennem, de nagyon távolinak,
nagyon ismeretlennek éreztem őt.
Pár perc hallgatás után elmondtam neki, hogy azt érzem nagyon
távol vagyunk most egymástól.
Hallgatott egy pillanatnyit, és azt válaszolta: "Istentől vagyunk távol."
Istentől vagyunk távol....
Átfutott rajtam, amit mondott, és nem tudtam mit válaszolni neki.
Mert mélyen belül éreztem, amit mondott, és fájdalmat okozott.
Ha távol vagy a Forrástól,
távol vagy mindenkitől, aki körülötted van.
Milyen üres is tud lenni így létezni.....
