Véletlen szerelem

 

 

Nincs véletlen szerelem, előre tervezett az utunk, mit végigjárunk.

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, 

amikor felkészültünk reá. 

Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. 

Azt hisszük, játszik velünk valaki. 

De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … 

 Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … 

Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, 

valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, 

ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, 

hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, 

amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.” 

(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)

Mikor megnyitjuk magunkat, nyitottan és bizalommal fordulunk az ÉLET felé, 

a szerelem egyszerűen megtörténik. 

Megtörténik, mert kilépünk a saját korlátainkból, kinyílik a szemünk a szerelemre.

Mindannyian hordozunk magunkban egy jelzőrendszert, 

ami az aktuális tudatállapotunknak megfelelő személy felé mutat. 

És mikor az elemek összeállnak, szerelmesek leszünk. 

 

Minden és mindenki okkal van a másik életében...