Ki vagyok én?

A folyamat elindult. Az első lépést megtettem. 

Rengeteg kérdés, mi felmerül és megválaszolásra vár. 

Kérdések, melyek önmagukban hordozzák a válaszokat is. 

Válaszok, melyek újabb kérdéseket generálnak.

Fontos vagyok? Senki vagyok és minden. 

Rohamosan változik bennem minden. Sejtések, gondolatfoszlányok, 

anomáliák, boldogság, teljesség érzése. Valami, ami az enyém. 

Valami, amit őrzök. Valami, ami által jobb leszek, ami által mások is 

jobbak lesznek. 

Közvetítek. Kapok és adok. Megbékélek. Elfogadok-befogadok. 

Megtisztulok. Nyugodt vagyok. Szabad és boldog. Szeretet-élmény. 

Kapcsolatom a világgal. Távol-valóság-közelség. 

Végtelenség és teljesség. Bensőséges kapcsolat. Alázat.

Félelmek. Hogy mindaz, ami velem történik, micsoda erő. 

Hogy mennyire lényegtelenek lesznek bizonyos dolgok. 

A  "gondolat", hogy rohamosan vesznek el mellőlem emberek.

Mi lesz az, ami a teljesség élményét adja majd? 

Mi az, hogy teljesség élmény? 

Megérezni pillanat töredékéig az egészet, az Egységet. 

Érezni, micsoda erő munkálkodik körülöttünk.

Félelem az ismeretlentől, és a vonzás, ami mégis egyre közelebb visz. 

Nem számít más, csak az adott pillanat. Akkor és ott hogyan döntesz. 

MINDEN. Veszélyes szó. 

Magában hordozza a felemelkedést és a mélybe süllyedést is...

Ösztön arra, hogy megtudjam, merről, honnan, hogyan és hová? 

Vágy valamire, amit megfogalmazni nem tudtam, 

csak éreztem, ennyi nem lehet. Figyelni magam kívülről és belülről. 

Hagyni magam sodortatni.

Az egom és a harcom vele. Csend és nyugalom. 

Meg kell tudni élni ahhoz, hogy önmagamba nézhessek. 

Mert az ego nem szereti a csendet.
És aki önmagamba nézett, nyugodt volt, csendes és megengedő.
Eltűrte, hogy mellőzzem néha, mert az ego erősebb volt. 

Eltűrte, mert tudta, amint az egom elhallgat, őt hallom magamban. 

Eltűrte, mert tudta, megmutatta magát,
és tudta innentől minden út rajta keresztül vezet.

A világ átölel és alakít engem. Áldottak a rám ható erők. 

Az érzés, hogy élek. TÉNYLEG ÉLEK!!

Kerestem a boldogságot, hajszoltam, és rájöttem,
amit érzek, csak örömérzetek.
Aztán egyszer csak berobbant a mindent elsöprő boldogságérzet a semmiből. 

Mintha testem minden sejtje erre várt volna eddig. 

Szétrobbantak, újrarendeződtek, és vágyták ezt az érzést újra és újra!

Majd a szeretet érzése. Ami ellen mindig is tiltakoztam. 

Akkor szeretek, ha engem is szeretnek. Nem így működik. 

Szeretni és ezáltal szeretve lenni. Hihetetlen élmény szeretni valakit. 

Ilyenkor nem látom őt magát, csak az érzés létezik, amit ad.

Elindultam valahonnan, és lehet, hogy hatalmas tapasztaláshalmazzal, 

ugyanoda fogok visszaérkezni, önmagamat talán már ismerve, mégis tudatlanságban.

Ki vagyok én?

Nőnek lenni

A mai napon olyan hatások értek, 

amik ismét erősen elgondolkoztattak arról, hogy mit is jelent nőnek lenni? 

Mit jelent nőként élni a mindennapjainkat?

Nőként egyszerre vagy anya, feleség és dolgozó ember is. 

Nagyon hamar meg kell tanulnod megfelelned a társadalom, 

a férfiak, és sajnos a saját magunk által felállított elvárásoknak is. 

Ezek többnyire a külsőnkre korlátozódnak, 

eltorzult anyaszerepekben próbálunk meg lavírozni, az

 elférfiasodott társadalomban férfiként szeretnénk érvényesülni. 

De, kérdem én: miért? 

Hiszen ebben a hatalmas megfelelési kényszerben, 

csak a lényeg veszik el. 

A lényeg, ami NŐ-vé tesz bennünket. 

Azé a nővé, aki álmodozós, föld felett lebegős, 

fejbekólintósan szédítős és részegítős. 

Felemelő, izgalmas, meleg, puha, átölelős, magához engedős. 

Finoman simogatós, könnyű szél szárnyán szállós, 

meleg otthont teremtős. 

Szenvedélyes, mélyen megérintős, 

és szerelmetes, szerelmetes a végtelenségig mindenbe....

Ne legyünk hát kemények. 

Próbáljunk meg a bennünk lévő férfi és női energiákat harmóniában megélni. 

Ne legyünk kemények, engedjük meg, hogy ellágyuljunk. 

Ne akarjunk mindent magunk megoldani. 

Hiszen szükségünk van a másik felünkre, 

szükségünk van a FÉRFI-re, így leszünk csak teljesek. 

Szükségünk van a szeretetre. 

Merjünk szeretet adni és kapni. Merjük magunkat gyengének mutatni. 

Számomra hihetetlen volt megtapasztalni, 

hogy milyen energetikai változás megy végbe valakiben, 

mikor elengedni magát. Mikor elengedi az erős nő szerepét. 

És higgyétek el. 

A férfiak is vágynak rá, hogy visszaálljon a rend. 

A rend, ahol a nő ismét NŐ lehet, 

hogy ők is olyan FÉRFI-ak lehessenek, 

akik minket kiegészítve, 

az erőinket felhasználva tudnak TEREMTENI.

Hiszen a nőt a férfi egészíti ki, és a férfit a nő. 

Hogy együtt, egymás mellett, egymás energiáit kiegészítve 

hozzanak létre új világokat, teremtsenek EGYÜTT.
 

Nagyon hiányzik ez...