Párban 2.

 

 

Úgy gondolom, hogy egy párkapcsolat akkor egészséges, 

ha a felek nincsenek "függőségi viszonyban" sem egymástól, 

sem egyéb külső tényezőtől.

Számomra egy párkapcsolatban fontos, hogy az ÉN és a TE 

értelmezése megmaradjon, és mindemellett kialakuljon a MI fogalma is. 

Hiszen e nélkül nincs közösség két ember között. 

Ott, ahol a két fél közül bármelyik is függőségi viszonyt 

alakít ki, nos ott, hiányzik valami. 

Hiányzik az egymásra figyelés, a másikkal való együtt-lét szépsége, 

és sajnos hiányzik a vágy, hogy ezek meglegyenek.

Sokszor a szerelem elmúltával az érzések megfakulnak a másik iránt, 

már nem "ugyanazt" jelenti, mint annak előtte.
Már nem olyan szép, okos, férfias, nőies, stb.
Már nem elégíti ki az "ideális társ" személyét.

Nem is elégheti ki, mert nagy valószínűséggel azt kerestük 

a másikban, ami bennünk hiányt okozott.
Mikor megtaláltuk, ideig-óráig szép minden, megkapjuk 

azt a figyelmet, amire szükségünk van. 

De, amint a lángolás elmúlik, megjelenik ismét az üresség érzése

- bár általában nem tudatosul bennünk -,

ami mutatja, hogy nem a másik fél az, aki kiegészített minket, 

hanem csak az, amit érzésekben kaptunk tőle.

Ezekben az esetekben történhet az, hogy bár a két fél párként él együtt, 

a párkapcsolatuk idővel már nem párkapcsolati minőség. 

Hanem két, egymástól egyre távolodó, idegen ember együttélése....