Talán

Nincs végcél, nincs elérendő állapot. Nincs más, csak a pillanat.
Nincs más, csak nagyon mély szeretet.
Ebben a szeretetben nincs félelem, nincs fájdalom, nincs kényszer.
Ez a szeretet megengedő. Ez a szeretet szabaddá tesz. Nem köt meg és nem korlátoz.
Ez a szeretet tanító.

Ez a szeretet megnyugvást hoz és feloldoz minden "bűnöd" alól, amit magad ellen követsz el.
Ez a szeretet csak ad, mert tudja csak akkor működik, ha két szabad, önálló egyén a szereplője.
És ez a szeretet bármikor megváltozhat, mert semmilyen ígéretet nem tettél és neked sem tettek....
És mire mindezt megéled, csak reménykedsz, hogy még nem késő......

Talán megértettem, miért is érdemes élni... 

Elengedés

Vannak olyan percek, mikor nincs szükség szavakra. Van, mikor tudatosan adjuk át magunkat ezeknek a pillanatoknak, és van, hogy egyszerűen csak "elnémulunk", mert érezzük, nem kell több szó. 

Adjuk át magunkat ezeknek a perceknek teljesen, engedjük, hogy átmossanak bennünk mindent. 

Engedjük, hogy tisztulhassunk általuk, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz. 

Engedjük, hogy ezekben a percekben gyógyulhassunk, és gyógyulhassanak mások is belőlünk. 

Egy kis szomorúság, egy kis elmúlás-érzet is keveredik ezekbe a percekbe. De, ez természetes. 

Ha elengedünk magunkból/magunktól valamit, azzal megengedjük neki, hogy meghaljon, megengedjük elmúlását.

Ha kell, sirassuk meg, ha kell, nevessünk egy nagyot rajta.

Köszönjük meg, hogy jelen volt életünkben, és emlékezzünk arra, mi mindent tanultunk általa. 

Őrizzük emlékét a szívünkben. Aztán engedjük el. 

Tudjuk elengedni....

Félelmeink

 

Azt hiszem, talán az volt a legnehezebb a párkapcsolatomban, hogy megértsem: ha a párom NEM-et mond valamire, akkor azt általában a helyzetre mondja, és nem rám. 

Nem engem utasít el teljes mértékben, hanem az adott helyzetet.

Mikor rájöttem végre erre, bizony nagyon mélyre kellett ásnom magamban, hogy kiderítsem: mi is az, ami ilyen mértékű félelmet kelt bennem.

Hihetetlen energiát követelt, hogy végre ráérezzek, SZERET. 

Nem egyszerűen, hanem IGAZÁN, őszintén.

Ebben a szeretet-állapotban nincsenek mérlegelések, nincs ki, mit, miért csinált. 

Egyszerűen CSAK szeretet van, ami megengedővé tesz mindent a kapcsolatban.

És ez egy áldásos, csodálatos állapot.....

Gondolatok a szeretetről

Mit is jelent szeretni?

Szeretni annyit tesz, engedem, hogy a másik legyen.
 Olyannak, amilyen, úgy, ahogy van.
Hogy az lehessen mellettem, aki ő maga IGAZÁN.
A szeretet VAN-sági állapot. Nem múlt, nem jövő, csak a jelen pillanat.

Az elmúlt két évemben megadatott, hogy olyan emberekkel ismerkedtem meg,
akik azért szerettek és szeretnek azóta is, aki és ami vagyok.
Akik ki merték mondani - mikor arra a kérdésükre, hogy miért nem engedem őket közel
magamhoz, azt válaszoltam: ennél közelebb már nem tudom -,
szóval ők ki merték mondani: nincs szükségünk a hazugságaidra.
És valóban: nem engedtem magamhoz őket közel.

Mert féltem. Féltem attól, mi lesz, ha egyszer csak mégis úgy gondolják (!),
 már nem szeretnek úgy, mint eddig. De, ők hagyták, hogy legyek mindig,
minden alkalommal olyan, amilyen vagyok.
És szép lassan "megtanultam" mi is a SZERETET.

Nagyon kedves férfi barátom fogalmazta meg azt,
ami ezekben az időkben biztonságot nyújtott. 

Azt mondta: - "tudod, ez úgy működik, hogy találkozunk, beszélgetünk, 
együtt vagyunk, történnek dolgok. Ezeket elraktározom magamban - 
különböző kis "dobozokban". Aztán ezeket a dobozokat becsukom. 
Mikor újból találkozunk, újból kinyitom őket. 
De, csak azért, hogy minden impulzust, érzést, ami Tőled ér ismét, 
elraktározzak ezekben a dobozokban. 
Nem veszem ki a régieket, nem azt nézem, hogyan reagáltál bármire is régebben. 
Az akkor volt, annak a helyzetnek szólt. 
Most más pillanat van, és az ehhez a pillanathoz tartozó 
érzéseket akarom átélni veled."

Aztán eljött az a pillanat is, mikor megismerkedtem valakivel,
akivel az első másodperctől kezdve egy "hullámhosszon" voltunk.
Akinél megszűnt minden félelmem, gátlásom, és fóbiám,
aki mellett olyan mértékben szeretem magam, ahogy eddig még soha.
Akivel az idő, mint fogalom, nem értelmezhető.
Akinél "tudod", érzed, hogy minden gondolata feléd IGAZ gondolat.
Akinek a lelkét kapod az első pillanattól kezdve.
Aki nem gerjeszt benned hiányérzeteket.
Eltelít, feltölt, minden sejtjével átölel és magasba emel.
Akivel minden találkozás más és más, minden perc mérhetetlen nyugalmat hoz,
mégis minden perc izgalmas, és az újdonság varázsát hordozza magában.

Azt érzed, meg kell, hogy oszd mindenkivel ezt az érzést,
aztán rájössz, nincsenek rá földi szavak, hogy ezt megtedd...

Hogy lehet?

 

Kérdések, kétségek, szavak, gondolatok.... értelem és érzelem....emberek, kapcsolatok, félelem, fájdalom, öröm és boldogság.

Áramlás... hagyni magad sodortatni, hagyni, hogy történjenek úgy a dolgok, ahogy történniük kell. 

 

Lassan megéled azt, hogy minden nap egy csoda. Minden pillanat gyönyörű a maga nemében, legyen az éppen boldogságos, vagy szomorú.

És csodák történnek... folyamatosan....
Egy idő után már nem "számolod" ezeket a csodákat, csak hagyod, hogy eltöltsenek teljesen.

Hogy lehet úgy szavakba tölteni érzéseket, hogy visszaadják mindazt, ami belül van? Mindazt, amit érzek?

... és csak szárnyalsz, mert szárnyalni vágysz.....
....szerelmes vagy, TE magad vagy a szerelem....

 

 

A FÉRFI

Ő maga a MINDEN, és ezáltal az is, ami én vagyok. 

Halk és megnyugtató szavaival magasba emel és hagyja, 
hogy magam "lássak" meg mindent, amit ő már régóta lát, 
de tudja, nem tiszte, hogy formáljon.

Lágy és finom mindaz, amit tőle kapok, mégis vad és szenvedélyes, 
magával ragadó, hatalmas erejének nem tudok ellenállni.

Arra vágyom, hogy megélhessem mellette a NŐT. 

Azt a NŐT , aki évezredek óta ott bennem “csücsül”, és arra vár, 
hogy végre kiszabadulhasson. 
Vágyom rá, hogy megadhassam neki mindazt, 
amit egy NŐ megadhat a szeretett férfinek. 
Vágyom rá, hogy érezzem hatalmas teremtő erejét, 
érezzem fizikai erejét, és érezzem mindent elsöprő haragját is.
Vágyom rá, hogy szabad legyen, mert érzem, szabadsága nélkül elveszik, 
és elveszek én is.
Vágyom érintését és gondolatait szavakba formálva.

Vágyom közelségét, mert ugyan nem tudom igazából szavakba önteni, 
de érzem, hogy igazi FÉRFI, egy ösztönös Lény…. 
Ő a szellő, ami simogat, Ő a nap, ami melegít, 
Ő a levegő, amit belélegzek, Ő maga az Univerzum.

Mikor, mint egy kis fénysugár, melegség árad szét bennem, és eltelít teljesen.

Aztán megjelenik a gondolat: Ő rá vártam egész életemben…."

Vele

Az első találkozás.
Az érzés: valamikor ez már megtörtént.
Olyan természetesen ismerős Vele minden.

 

Mikor érzed: minden mozdulatával,
szavával segít hogy önmagad lehess.

Mikor érzed: tudja, meg kell élned önmagad,
ahogy Ő is megéli önmagát,
hogy maximálisan megélhessétek az együttlét,
a MI gyönyörűségét.

Mesél, szavai megelevenednek, vele együtt szállsz.
Mesél, s miközben hallgatod látsz a szemével,
szavai által életre kelnek a múlt emlékei.
Érzelmek kavalkádja, amibe általa kerülsz. 

Szemébe nézel, és magad látod benne.
Olyan megnyugtató megpihenni a tekintetében.

Szélbe suttogott szavak, érintések, amiket jó érezni,
lélegzet, mi elakad a jelenlététől,
szívek, mik egyszerre dobbannak,
élvezet, mit Ő maga, a lénye ad.

Furcsán melengető érzés Vele lenni.....

Kívánságok

   

Azt kívánnám, hogy érezze meg mindenki magában legalább pár percre azt a "valamit" ami igazán ő maga.

Hogy mind a férfiak, mind a nők érezzék azt az ős, Teremtő erőt, ami bennünk van, és ami biztosítja azt, hogy többet ne legyenek fájó, hiánypótló kívánságaink.

Mert ha megélnénk azt a minőséget, ami bennünk van mélyen, IGAZÁN megélnénk........

a hiányok megszűnnének.

Szavak

Kimondottak és kimondatlanok.

Félelem, vágy, erő.

Szomorúság és fájdalom.

Öröm és boldogság.

mire képesek a szavak....!!

A szavak mögé zárt érzések, mindenkinek mást és mást jelentek kimondva és kimondatlanul...

és bár az érzés lehet erős és mindent felülíró, a szavak sokszor elnyomják még ezeket a mély érzéseket is.

Jó tanács

Azt mondom másoknak "tanácsként": szeress. Nem számít más, csak a szeretet. 

Ilyenkor sokszor hallom vissza azt, hogy: "jó, szeressek, de mi van, ha viszont nem kapok szeretetet? 

Mi van, ha megint bántani fognak?"

Hát igen.... jó kérdés.

De. Egy dologról elfeledkezünk. A képlet pedig igen egyszerű. 

Ha szeretet adok, idővel szeretetet is kapok vissza. 

Ha a szeretetemért szeretetet "akarok", az elvárás. 

Ha nem várok el semmit a másiktól, akkor nem is akarom, hogy megfeleljen nekem.

Ha nincsenek elvárásaim a másikkal szemben, nem is tud csalódást okozni nekem.

Ennyi. Nem bonyolult ugye?

Tekintsek várakozással a másik felé. Várakozással, kíváncsisággal, örömmel, és érezzem, bármi is történik kettőnk között, az csak jó lehet. Csak jó lehet, még ha a körülmények esetleg nem is ezt mutatják. 

És, hogy miért? Mert tanulok közben.

Elsősorban önmagamról, a saját világomról......

És ugye tudjuk? Ahogy én változok, úgy változik a világ is körülöttem.....

Ha szeretek, viszontszeretnek.

Ennyi. Nem bonyolult ugye?

Lelkünkről

Coelho-nál olvastam ezt a mondatot: "Nem test vagyok, aminek lelke van, 
hanem lélek vagyok, aminek teste van."

És milyen igaz! Amióta "elkezdődtek" mindenféle változások bennem, 
körülöttem, amióta kitágult a világom, ezt érzem én is. 
A mérleg nyelve átbillent, megfordult minden.

Már nem "azonosulok" teljes mértékben a testemmel, 
mert nem CSAK a testem vagyok. 
Ahogy másképp "gondolok" magamra, úgy minősül át minden, 
ami a testemmel kapcsolatos. 
Másképp érzékelem és értelmezem például a fájdalmat. 
"Tudom", hogy a fájdalom jelzés, párbeszéd a bennem lévő ÉN-nel. 
A fájdalom már a gyógyulás is egyben. Gyönyörű állapot ez.

Ebben a gyönyörűséges állapotban úgy érzem sokszor
 "túl kicsi ez a test", hogy elférjek benne.

De, elárulok valamit...

Azokban a napokban, mikor még megtalálnak félelmek, 
esetleg rátalálok mélyen valamire, amivel még dolgom van, 
nos ezekben a napokban azt érzem: "túl nagy a testem", 
hogy elbújhassak benne a ÖNMAGAM elől.

IMÁDOM!!!

Szeretve lenni

Adni jó. Kapni is jó.

De, tudjátok, mi a legjobb? 

Megengedni magadnak, hogy IGAZÁN kaphass. Úgy, hogy nem félsz a másiktól, hogy beengeded őt teljesen magadba, hogy bízol magadban. Ha bízol magadban, másokban is bízni fogsz.

Mert, ha ez nincs meg, bár szeretsz és tudsz is adni, mégis, a lényeg veszik el. Ha megengedő vagy magaddal szemben, ha engeded, hogy kaphass másoktól, gyönyörű állapotokban lesz részed. 

És gyönyörűséget okozol annak is, akinek megengeded, hogy adjon neked. 

Hát, rajta! Engedd el a félelmeidet, legyél megengedő magaddal szemben, legyél bátor és szeresd magad. 

Engedd, hogy szeressenek.....

Igazán, olyannak, amilyen vagy. Mert gyönyörű vagy.....:))))

Gondolatok egy szerelemről

 

Egy szerelemről Vele. Egy szerelemről, ami túlmutat mindenen. 
Egy kapcsolatról, ahol mindkét fél érzi, találkoztak már, ismerik már egymást.
Mikor az első pillanattól kezdve "tudod", hogy "valamiért" vonzódsz hozzá; 
valamiért, amit szavakkal nem tudsz leírni.
Ahol, bár minden tekintet, érintés mélyről jövő és ismerős, 
mégis soha nincs ott az érzés, igazán "tudnád", ki is Ő.

Minden pillanat, amit vele töltesz időtlen, áramlik léteken keresztül, 
örvényként ránt magával, és érzed, 
a test csak egy külső burok, egy megjelenési forma e világban.
Minden, ami lényeges, az a lelkek tánca, kavargó, magával ragadó, 
pulzáló, végtelenül mély, szenvedélyes, lángoló és kiolthatatlan.
Minden rezdülése a másiknak finom és ismerős, 
mégsem tudod soha, mi is lesz a pillanat vége, mert soha semmi nem ugyanaz.
 

Az idő elveszti jelentőségét.... 

Ilyenkor érzed, magadnak "alkotod" az időt. 
Mert, amit vele töltesz földi időben számolva talán hosszú, 
de a lelkeitek számára csak egy hosszúnak tűnő pillanat. 
Gyönyörűséges érzések, kavargó energiák, amik emelik a másikat.

Amikor az okoz örömet, hogy érzed az ő örömét. 
Amikor a testeitek szinte idomulnak egymáshoz, 
ezzel is az EGY-séget éreztetve. Mikor hozzád ér és érintésétől az egész tested bizsereg. 
Mikor vágyod, hogy alvás közben a keze a testeden pihenjen, 
vagy csak hozzád érjen egy kicsit, csak mert olyan jó. 
Mikor éjszaka átölel, tudod: haza érkeztél. 
Energiái burokként vesznek körül, és olvadnak egybe veled.
Mikor már nincs ő és te, csak a mi létezik. 
Történhet bármi, valami kitörölhetetlen, mélyről induló határtalan érzés 
jelenik meg, és vezet vele együtt tovább téren és időn túl.

Lelked az ő lelkében pihen....