Szabadság

Azt mondhatnám egyszerűen, hogy szerelmes vagyok.

De, ez így nem lenne igaz. Ez valami más.

Valami, ami sokkal mélyebb minden érzésnél, 

amit eddig átéltem.

Tegnap, mikor elköszöntem a páromtól, 

egy furcsa-érdekes állapotba kerültem.

Az idő mintha lelassult volna,

 láttam magam körül az embereket,

hallottam, hogy lányom beszél hozzám és tudtam, 

hogy én válaszolok neki.

Mégis, olyan más volt minden...

Ahogy távolodtam a helytől, ahol Ő állt, 

éreztem hiányát, de ez nem volt fájó.

Öröm volt és boldogság, hogy Ő van. 

Egy láthatatlan szálon továbbra is kapcsolódtam hozzá,

és ez megadta azt a gyönyört, hogy velem van.

Ahogy nőtt a távolság, nemhogy csökkent az érzés, 

hanem csak egyre nőtt.

Körbefont, nyugalmat adott, eltelített.

Velem volt, éreztem, hogy élvezte az együtt töltött időt, 

és közben azt is éreztem,

élvezi minden percét annak, amit épp most csinál.

Határtalan szabadságban, 

együtt....

 

Beszélgetések

Amikor együtt élünk valakivel, 

hajlamosak vagyunk egy idő után azt gondolni, 

hogy szavak nélkül is kitalálja minden gondolatunkat.

 És így állhat elő az a helyzet, ha valami nem tetszik a másikkal kapcsolatban, 

nem mondjuk el, nem kommunikáljuk le szavakkal is azt, 

ami bennünk rossz érzést kelt. 

Valamennyien átéljük a mindennapokban,

 hogy a jelenlegi helyzetünket egy már korábban megtörtént 

- a legtöbb esetben negatív - élményhez hasonlítjuk, 

és így az akkoriban levont következtetéseket alkalmazzuk újra és újra. 

Hajlamosak vagyunk "tudni" mindent, és elhitetni saját magunkkal, 

hogy ugyanabban az érzelmi mintázatban vagyunk benne ismét. 

Hajlamosak vagyunk a félelmeinket előtérbe tolva, szívünket elhallgattatva, 

csak az elménkre támaszkodni. 

Beszélgessünk! 

Beszélgessünk sokat, hogy megismerjük a társunk tényleges érzéseit,
hogy megismerhessük őt magát.

Ne hagyatkozzunk a régmúltra, már megtörtént eseményekre,
ne ragadjunk bele.

Hiszen minden változik.