Szabadság

Azt mondhatnám egyszerűen, hogy szerelmes vagyok.

De, ez így nem lenne igaz. Ez valami más.

Valami, ami sokkal mélyebb minden érzésnél, 

amit eddig átéltem.

Tegnap, mikor elköszöntem a páromtól, 

egy furcsa-érdekes állapotba kerültem.

Az idő mintha lelassult volna,

 láttam magam körül az embereket,

hallottam, hogy lányom beszél hozzám és tudtam, 

hogy én válaszolok neki.

Mégis, olyan más volt minden...

Ahogy távolodtam a helytől, ahol Ő állt, 

éreztem hiányát, de ez nem volt fájó.

Öröm volt és boldogság, hogy Ő van. 

Egy láthatatlan szálon továbbra is kapcsolódtam hozzá,

és ez megadta azt a gyönyört, hogy velem van.

Ahogy nőtt a távolság, nemhogy csökkent az érzés, 

hanem csak egyre nőtt.

Körbefont, nyugalmat adott, eltelített.

Velem volt, éreztem, hogy élvezte az együtt töltött időt, 

és közben azt is éreztem,

élvezi minden percét annak, amit épp most csinál.

Határtalan szabadságban, 

együtt....