kedd, augusztus 14

Léleksimogatás





Kicsit nehéz írnom a metamorf masszázsról. 
Nehéz, mert egyfelől annyira új volt az egész, másfelől meg úgy éreztem, 
ennél természetesebb "dolog" nem sok történt még velem.
És nehéz azért is írni, mert olyan érzéseket kaptam, 
amiket "földi" szavakkal nehéz kifejeznem.

A masszázs elején meglepett Kati "ereje", meglepett milyen 
energiaérzetet biztosított számomra. Nagyon hamar belekerültem 
egy olyan állapotba, mintha becsomagolt volna egy nagyon meleg, 
nagyon puha dunyhába. 
Burok volt körülöttem, ezen keresztül érzékeltem Kati érintését. 
Nagyon apró és finom érintések voltak ezek, 
valahogy egybefolyt minden, folyamatosan bizserget érintése nyomán a testem. 

Többször megjelent fájdalom az érintése után, általában nem ott, 
ahol megérintett. Félelmet nem éreztem, mert tudtam, hogy elmúlnak,
 tudtam, hogy jeleznek valamit ezek a fájdalmak.

 Hatalmas nyugalom és nagyon erős "hazatalálós" érzés volt velem. 
Gondolatok nem nagyon voltak, inkább csak érzések, amiket a masszázs után 
próbáltam megfogalmazni, kisebb-nagyobb sikerrel. 

Bár a masszázst "fizikailag" a testem kapta, a lelkemet érintette minden mozdulat. 
Mikor vége volt a masszázsnak, olyan volt, mintha nem a testemben 
lennénk. Ez az érzés megjelent már a masszázs alatt is. 
Furcsa volt megmozdulnom, látnom a kezemet. 
Furcsa volt egyáltalán ilyen nagyon "anyaginak" éreznem magam. 

Lényem kitágult, és minden "korlát", amit a testem ad, megszűnt. 
Lebegős, nagyon finom, nagyon-nagyon jó érzés volt. 
Útban hazafelé szerintem a Föld felett jártam 
pár centivel, és nem is értettem, miért van szükségem villamosra és buszra, 
hiszen csak úgy "ment" minden körülöttem és velem. 
Ez a nagyon finom érzés még napokig kitartott, 
mindamellett, hogy olyan megéléseket, tapasztalásokat kaptam az 
elkövetkező napokban, amik hozzásegítettek ahhoz, hogy nagyon 
mélyen bennem lévő, eddig még semmilyen "technikával" fel nem oldható
ősfélelmemet, a másiktól való függésemet feloldja,
és végre megtapasztalhassam, 
hogy nem vagyok felelős senkiért, csak magamért. 

Nagyon köszönöm Katinak azt is, hogy elmondta, Ő mit érzett. 
Fantasztikus volt vele megélni ezt. 

Köszönöm. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése