Sokszor mástól várjuk a megerősítéseket.
Mástól várjuk, mert úgy lettünk szocializálódva (hogy tovább ne menjek),
hogy mindig meg kell felelnünk valaki/valami másnak.
Ha nem ez történik, akkor szeretetmegvonás a büntetésünk.
Pedig minden szeretet bennünk van.
Fantasztikus lépcsőfok az, mikor a másikban már nem azt "érzed",
hogy ő tudja megadni azt,
ami hiányzik, hanem azt érzed, hogy magadon kívül, ami te vagy,
mennyi mindent kapsz még tőle.
Ekkor már nincsenek elvárások, már nincs hiányérzet a másik felé.
Ekkor már nincsenek elvárások, már nincs hiányérzet a másik felé.
Nem azért szereted, amit neked ad, hanem azért, amit önmagának.
És ebből "részesülsz" te is önzetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése