Pillangó

Amikor valaki tele van fájdalommal, akkor 

- bár szeretne megszabadulni ezektől a kínoktól -

 tudattalanul kapaszkodik is beléjük, 

mert fél attól, ami ezek nélkül lehet. 

Fél attól, hogy álarcok nélkül létezzen. 

Ezek a fájdalmak már "ismerősek", ezekben tudja hogyan kell létezni, 

és amíg nem kész rá, automatikusan olyan embereket, 

helyzeteket fog kapni, ahol ez a fájdalom és a megélése lesz az elsődleges. 

Aztán, amikor megkapja azt a helyzetet és embert, aki mindezt megmutatja neki, 

és ki tudja zökkenteni belőle, na, akkor ez félelmetes tud lenni. 

A lélek szabadsága fájdalommal jár, a szárnyalás 

és az emelkedést az ego bizony vissza-visszahúzza, 

mert így az "ő" játéktere lesz kisebb.

A Teremtés a tenyerén hordozza azokat a bábokat, 

amik mi vagyunk, és türelemmel vár, míg pillangó lesz belőlünk. 

Mert, bár a báb állapota is maga a csoda, de a pillangó lényének 

szabadságát a repülés adja. 

A Tiedet pedig lelked szárnyalása.