Szélben

 

 Megfigyelted már magad, amikor üldögélsz a szélben?
Imádom a szelet. Imádok szembefordulni vele, imádok birkózni vele,
mikor érzem mekkora ereje van. 

Ez a szél, amiről mesélek, azonban kellemesen, lágyan érintős volt,
amilyenek a kora őszi szelek tudnak lenni. Becsukott szemmel üldögéltem,
igyekeztem mindent "kizárni" a fejemből. Azt már "megtanultam",
hogy ez parancsszóra nem megy. Inkább valamiféle "engedésnek"
kell megtörténnie. 

 

Meg kell engednem, hogy megjelenjenek azok a gondolatok, 

amik akarnak, majd el kell engedni őket. 

Megfigyelted már, mennyi gondolat cikázik át az agyon 

akár csak egy perc alatt?
Aztán, ahogy a szél is megtette hatását - tudod, olyan, 

mintha kifújna belőled mindent - úgy csillapodtak a gondolatok is. 

Ezek azok a pillanatok, amik aztán a változást hozzák. Számomra a szél a 

változást jelképezi, talán azért is szeretem annyira. 

Ilyenkor ellazulsz, a tested elernyed, az elme lecsendesedik. 

És csak úgy vagy. 

A gondolatok csillapodásával azonban az érzékelések fokozódnak. 

Már másképp érzékeled akárcsak a fa anyagát, amin ülsz. 

Mást jelent a szél, a madarak dala, a távoli autózúgás. 

A külső zajok elcsendesednek, vagyis inkább "kontúrtalanabbak" lesznek, 

és a belsőd hangját kezded el hallani.

Másképp érzékeled a levegővételt, a szíved hangját. 

A feszültség, ami esetleg benned van, fokozatosan enyhül, 

s szinte érzed, hogy vállaid legalább 5 centivel lejjebb kerülnek, mint addig. :

 

 Aztán egybeolvad minden, és megjelenik a "lebegés". 

A kezeid átmelegszenek, lassan elönt mindenhol ez a melegség, 

és érzed az energiát, ami megjelenik Benned, körülötted, mindenhol. 

 

Mikor érzed a tested, a súlyát, fizikai mivoltod, és olyan, 

mintha csak egyetlen pici "gondolat" kellene ahhoz, hogy felemelkedj. 

Harsányabb, élénkebb lesz minden körülötted, és mégis valahogy egybeolvadnak a 

színek, illatok, hangok. 

Egyszerre lesz minden "bántóan" éles, és mégis lágy és simogató.

Ezek nagyon mélyen érintős pillanatok...