Düh

Régebben volt, hogy ért olyan hatás, ami miatt dühöt éreztem magamban. 

Egy ilyen alkalommal első felindulásomban legkedvesebb barátomhoz fordultam 

olyan "ments meg önmagamtól" típusú sms-el:

"miért van még mindig bennem düh és mit tegyek, hogy ne legyen?"

Mikor elküldtem az sms-t már tudtam, hogy felesleges kérdést tettem fel.

Hiszen a válasz bennem van, helyettem senki nem tudja azt megadni.

Mégis. Az, hogy feltettem a kérdést, mutatta rendesen, 

hol is tartok a helyzethez kapcsolódó érzelmek feldolgozásában.

Azt gondolom, mikor átélünk bizonyos helyzeteket,

sokszor nagyon jól tudjuk mi is történik bennünk, körülöttünk.

De, mikor az elfojtott fájdalmak ilyenkor előtörnek, "automatikus"

reakciókat adunk, felejtve mindent, mi IGAZ válaszként mélyen belül megvan.

Nos, legkedvesebbem válaszolt. Íme:

"Az, hogy dühös vagy, az az elfogadás hiánya....

a TE döntésed, hogyan reagálsz a szavakra!

A szeretet veled van - belül! 

Ha az vezet, akkor azt és úgy éled át, ahogy TE akarod!

De, amit átélsz, azt azért éled át, mert akartad, és mert célod van vele...

Amit el is tudsz így érni :).
A SZERETET legyen VELED :)"

És ismét csak köszönetet kell mondanom azért, hogy vannak körülöttem,

akik emlékeztetnek arra, ki is vagyok valójában.

Akik emlékeztetnek arra, hogy érhet bármi,

nem szabad elfelejtenem: ne a félelmeim irányítsanak.

Akik emlékeztetnek arra, hogy SZERETET és ELFOGADÁS

nélkül semmi nem működik.

Elsősorban önmagam szeretete és elfogadása nélkül.

Mert amíg ez nem működik, addig minden hiányt,

ami bennem keletkezik, félelmekkel (például, hogy dühös vagyok) töltök meg.


 És akik emlékeztetnek arra is - tai chi-s alapelvvel élve - , hogy

AHOL A TUDAT, OTT AZ ENERGIA....