Tanítások

Valamennyien átéljük a mindennapokban,

hogy a jelenlegi helyzetünket egy már korábban megtörtént

- a legtöbb esetben negatív - élményhez hasonlítjuk,

és így az akkoriban levont következtetéseket éljük át újra és újra.

Ezek a negatív élmények sokszor olyan mélyen belénk ivódtak,

hogy fel sem merül bennünk, egy újabb alkalommal

szavakkal, kommunikációval változtathatnánk a kialakult helyzeten.

Hajlamosak vagyunk nem elmondani mindazt,

ha valami nem tetszik a másikkal

kapcsolatban, nem mondjuk ki szavakkal is azt,

ami bennünk rossz érzést kelt.

Hajlamosak vagyunk egy idő után azt gondolni,

hogy partnerünk szavak nélkül is kitalálja

minden gondolatunkat.

Hajlamosak vagyunk "tudni" mindent, és elhitetni saját magunkkal,

hogy ugyanabban az érzelmi mintázatban vagyunk benne ismét.

Hajlamosak vagyunk a félelmeinket előtérbe tolva,

szívünket elhallgattatva, csak az elménkre támaszkodni.

Hajlamosak vagyunk áldozatszerepbe kényszeríteni magunkat,

ezzel megakadályozva, hogy változzunk és gyógyuljunk.

Beszélgessünk!

Beszélgessünk, hogy megismerjük a társunk tényleges érzéseit,
ne hagyatkozzunk a régmúltra, már megtörtént eseményekre.

Minden ember akkor és ott kerül az életedbe, 

amikor és ahol szükséged van rá. Sem előbb, sem később. 

 

És, ha ez így van, szerintem csak egyet jelenthet.

Hogy tanít Neked valamit. 

 

Önmagadról.