Megerősítések

Sokszor mástól várjuk a megerősítéseket.

Mástól várjuk, mert úgy lettünk szocializálódva (hogy tovább ne menjek), 

hogy mindig meg kell felelnünk valaki/valami másnak. 

Ha nem ez történik, akkor szeretetmegvonás a büntetésünk. 

Pedig minden szeretet bennünk van. 

Fantasztikus lépcsőfok az, mikor a másikban már nem azt "érzed", 

hogy ő tudja megadni azt, 

ami hiányzik, hanem azt érzed, hogy magadon kívül, ami te vagy, 

mennyi mindent kapsz még tőle.
Ekkor már nincsenek elvárások, már nincs hiányérzet a másik felé.
 

Nem azért szereted, amit neked ad, hanem azért, amit önmagának. 

És ebből "részesülsz" te is önzetlenül.

Őszintén

Ugye tudod, hogy nincs olyan, hogy nem őszinték 

veled az emberek, hogy átvernek?
Azt tükrözik, ami Te vagy. Ha őszintétlenséget, átverést érzel, 

az Te magad vagy, nem más.
Nem jelent mást, mint azt a félelmet, amit az okoz, 

hogy nem érzed magad elég jónak. 

Hogy megerősítést vársz kívülről, mástól. és mikor nem kapod meg, 

őszintétlennek érzed azt, amit kapsz. 

Holott csak azt mutatja meg, ami a helyzet. 

Hogy nem kívül kell keresni a választ, csak magadban. sehol máshol. 

Mit érdekel, hogy ki mit gondol rólad, hogy Neked mit mond, és mit csinál? 

Nem Téged minősít. nem a Te hibád. 

Nem kaphatunk addig őszinteséget másoktól, 

amíg mi nem vagyunk magunkkal azok. 

Ha azt látod, hogy nem az történik/történt, amit valaki Neked elmondott, 

az első reakciód, méghozzá fájdalmas, mélyről jövő reakció, 

ogy átvert Téged, hogy megvezetett. 

Ezekkel az érzésekkel az ÉLET-nek mondasz ellent. 

Amikor igazán szeretsz, nem kérsz számon senkitől semmit. 

Nem akarod tudni pontosan mit és miért csinál, 

mert tudod, hogy mindez az övé. 

Az pedig, hogy hogyan kapcsolódsz az ő életéhez, a Tied, senki másé. 

Így a másoknak tulajdonított átverés nem más, 

mint a saját magad becsapása, hogy erre még szükséged van, 

hogy kontrollálnod kell a külvilágot, mert különben bántható vagy. 

És fognak is bántani, nem mered odaadni magad tényleg, 

mert az "emlékeid" alapján az fájdalmas (tapasztalatból beszélek). 

És hát fájdalmat, azt nem, nem akarunk. 

Holott mindaz, ami ezekben a pillanatokban történik velünk,

tiszta fájdalom, nem más. amitől félünk, meg is teremtjük.

Minden

Most minden rólunk szól. Minden. Nem másról. Minden csak rólunk. 

Mindenki, akivel találkozunk, minden esemény, minden csak azt szolgája, 

hogy tapasztaljunk. 

Minden csak arra "játszik", hogy letegyük végre magunkkal cipelt terheinket. 

Minden csak azt szolgálja, hogy szerethessük magunkat végre úgy, 

ahogy annak lennie kell. 

Minden értünk van. 

Bár nehéznek élhetjük a mindennapokat, ha egy picit is elengedjük a fájdalmat, 

megérezhetjük mennyire játékosan segít a Mindenség, 

hogy visszataláljunk önmagunkhoz. 

Megnyugtató, nevetős érzés. 

Legszívesebben csak nevetnék, nevetnék magamon. 

Hisz milyen szép játékot is találtam ki magamnak. 

Milyen fájdalomjátékot játszottam eddig. 

És mindig én győztem. Mindig megtörtént az, hogy úgy játszhattam, 

ahogy én akartam. 

De, most a Mindenség dobott hatost a dobókockáján. 

És ujjongok emiatt! 

Most már végre hagyom, hogy ez a fantasztikus játszópajtásom vezessen. 

Most végre őt is a beengedem a játékomba. 

És milyen élvezetes is így! Együtt játszani a Teremtővel! 

Kell-e ennél több? 

Nevessetek velem Ti is! 

Nevessetek felszabadultan, nevessétek ki mindazt, ami volt, 

folyjon a könnyetek a nevetéstől! 

Nevessetek velem! :))))) 

Kívánok....

Érezd a szelet, a meleget, a nap sugarait, létünk apró mozzanatait.

Érezd a körülötted lévő embereket mélyen.

Minden lélegzetvételeddel kerülj egyre közelebb hozzájuk,

olvadj egybe velük, hogy ne létezzen már Te és Ők

Legyetek Együtt ebben a hatalmas erőben.

Kívánok türelmet.

Kívánok sebezhetőséget. 

Kívánok erőt. 

Kívánok hitet.

Kívánok ítélkezésmentességet.

Kívánok őszinteséget.

Kívánok korlátok nélküliséget.

Kívánok szerelmet.

Kívánok Teremtést.

Kívánok Teljességet.

Kívánom, hogy lépteitek mindig könnyűek legyenek. 

Kívánok Neked időt

Én nem kívánom Neked az összes lehetséges adományt.

Én csak azt kívánom Neked, ami a legtöbbnek nincs meg:

időt kívánok Neked örülni és nevetni.

Időt kívánok Neked tennivalóidhoz és gondolkodásodhoz.

Nemcsak saját magad számára, hanem arra, hogy elajándékozd.

Időt kívánok Neked, nem a sietéshez és a rohanáshoz,

hanem időt a megelégedettség lehetőségéhez.

Időt kívánok Neked, hogy a csillagok után nyúlj,

És időt a növekedésre, azaz a megérésre.

Időt kívánok Neked újra remélni és szeretni.

Nincs értelme ezt az időt elhalasztani.

Időt kívánok Neked, hogy megtaláld saját magadat,

Minden napot, minden órát, mit boldogságot fogadni.

Időt kívánok Neked arra is, hogy a bűnt megbocsássuk.

Kívánok Neked: időt az élethez.

Eli Michels

Legyen meg....

Átadod magad. 

Mikor végre átadod magad, és nem állsz ellen. 

Akkor, és csak akkor megjelenik a megoldás. 

Olyan "segítség" formájában, amiről nem is álmodtál.

Döbbenetként fut át rajtam a felismerés, hogy az ellenállásommal 

hogyan akasztom meg a LÉT áramlását.
 

Belegondolva, félelmetes pontosság működik minden.... 

Csak akkor kapod, ha elengedsz, és átadod magad. 

Legyen meg a Te akaratod.....

Tapasztalj

    

Ne várj semmit a másiktól. 

Ez az üzemmód már nem működik. 

Érezz. 

Bárkivel találkozol, bárki kerül az életedbe, tanít. 

Tanít arra, hogy érezz. Érezz, és ne agyalj sokat. 

Az elme "hatalmát" a szív veszi át. 

Másképp nem történhet. 

A szenvedés az elme hatalmából jön. 

A szívünkre kell hallgatnunk, és megnyitnunk magunkat. 

Önmagunk és mások felé. 

Hogy öröm, bánat, csalódás, vagy szenvedés lesz-e a tapasztalásunkból? 

Mindegy. Mert minden tanít most minket. 

Elsősorban önmagunkra.

Engedd bele magad az érzelmekbe, tapasztalj. 

Tapasztalj, és így lesz bánatból, csalódásból, 

szenvedésből tiszta öröm és boldogság. 

Tapasztalj. 

Mert nincs más, mi többet adhatna, mint a saját tapasztalásod.