Csupaszon

Furcsa érzés még mindig, ismételten "rájönni" arra,

magam teremtem a világomat. 

Bár fejben "tudok" mindent, mégis döbbenetként tud érni

minden alkalommal, ha egy élethelyzetemre más oldalról is rálátok.

Rálátok, megpillantva azt, amit addig nem akartam,
nem tudtam észrevenni.
Nem akartam és nem tudtam,

mert a bennem rögzült fájdalmak, félelmek meggátoltak. 

Furcsa, mikor kívülről látva önmagad, "rájössz",

mennyi ál-arcot is fejlesztettél ki az évek alatt,

és milyen mélységekig jutsz le,
míg egyszer csak csupaszon állsz önmagad előtt. 

Csupaszon, de boldogan.

Egy lebegő, melengető érzésben, ami átjárja minden sejtedet.

Ezzel az érzéssel egy nagyon mély megnyugvás is kézenfogva jár. 

A tested körvonalai valahogy elmosódnak,
bizsergetően friss és új minden, 

mégis olyan ismerős.

Ismerős, mert ilyenkor a lelked szárnyal és magasba emel.

Ismerős, mert ilyenkor egyesülsz mindennel és mindenkivel,

ami és aki körülötted van.

Ismerős, mert ilyenkor a lelked szól,

és millió lélek hangja válaszol hívó szavadra...