Gyakran mondjuk: "szeretlek", ám többnyire azt értjük alatta:
"szükségem van rád", vagy: "ne hagyj el".
Nagyon gyakran lépnek be egy párkapcsolatba úgy az emberek,
hogy valójában nem adják bele teljesen magukat, nem köteleződnek el.
Ezt általában azzal magyarázzák, hogy már csalódtak és
többé nem akarnak kockáztatni.
Persze ez, csak látszatmegoldás, hiszen, ha nem köteleződöm el,
akkor nem tudom megélni a közelség, a meghittség örömét sem,
így igazából nincs is igazán értelme a párkapcsolatnak.
Meg kell tanulnunk elviselni a csalódásokat is,
hiszen az élet minden területén szembe kell néznünk kudarcokkal is,
így értékelhetjük igazán a sikert.
Ha elfogadom a kockázatát, hogy csalódhatok és
átélem a saját érzéseim elfojtás helyett,
akkor, a csalódással együtt is többet nyerek érzelmileg,
mint, ha megpróbálnék távolságot tartani a partneremtől.
Ez így egyszerű, nem....?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése