Tökéletes vagy ideális?

Az élet mindig beigazolja meggyőződéseinket.

A szeretet hiánya nagy fájdalom, amit általában elnyomunk, 

vagy elfojtunk magunkban. Amikor egy érzelmet elnyomunk magunkban, 

akkor bár tisztában vagyunk a jelenlétével, de nem engedjük, 

hogy felszínre törjön. 

 

Az elfojtott érzelem mélyen a tudatalattiba kerül, 

tudatunknak nem lesz rálátása.
Ha úgy érzem, azt gondolom, hogy engem nem lehet szeretni,

ha ebben hiszek, akkor olyan élethelyzeteket, 

személyeket fogok "kapni" az életembe, 

akik bebizonyítják meggyőződésemet.

Hiába vágyakozom másra, azt fogom kapni, 

amit kifelé sugárzok magamból, a tudatalattiból.

Ezért van az, hogy bár általában az IDEÁLIS párra vágyakozunk, 

mégis "csak" a TÖKÉLETES-t kapjuk meg. 

 

Az ideális párunk a gondolatainkban él, a tökéletes pár pedig az, 

aki éppen mellettünk van, és tükörként megmutatja, 

milyenek is vagyunk valójában. 

Megmutatja, és ezzel lehetőséget teremt nekünk arra, 

hogy felismerjünk, az elfojtott érzelmeinket átminősítsük, 

és ezáltal változzunk.

Bocsássunk meg magunknak, és szeressük magunkat, 

hogy másokat is szeretni tudjunk. 

 

Bocsássunk meg magunknak...