A szavak ablakok (vagy falak)

Szavaid ostorként csattannak lelkemen, kettőnk közé éket ver ítéleted.

Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd, amit hallok, azt szó szerint értsem-e?

Mielőtt pajzsot rántanék magam elé, s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,

mielőtt szavammal falat építenék, mondd, amit hallok, azt szó szerint értsem-e?

A szavak ablakok vagy falak. Elítélnek vagy felszabadítanak.

Célom: úgy szólni és úgy figyelni, ami mindenkinek a szeretetet jelenti.

Tudod, van, amit el kell mondanom, mert az igen fontos nekem.

Ha szavaim nem tükrözik szándékaim, szabadnak maradnom segítesz-e?

Ha úgy tűnik, mintha szidnálak, ha úgy éreznéd, nem szeretlek,

kérlek, ne a szavaimra figyelj, hanem a mögöttük megbújó érzésre. 

(Ruth Bebermeyer)