Próbáljuk meg tudatosan megélni kapcsolatainkat,
nem csak úgy "beleesve" valamibe, és várva, hogy mi sül ki belőle!
A tudatosság nem egyenlő a visszafogással, az állandó "észnél levésnél".
Minél tudatosabban éled meg mindennapjaidat,
annál inkább közelítesz a nem "földi logika" szerinti történésekhez.
Ha tudatos vagy, szereted önmagad, és ezáltal szeretsz másokat is.
Akár kissé önzőnek is tűnhet ez az egész.
De, kérdem én: ha nem szereted maradéktalanul önmagad, hogy tudsz másokat szeretni?
Ha, "hibákat" fedezel fel magadban újra és újra, ha "bűnösnek" érzed magad,
ha "lelkiismeretfurdalásod" van állandóan valami miatt,
miből gondolod, hogy ezeket a "rosszakat"
nem vetíted ki másra is a környezetedben?
És, ha kivetíted, miből gondolod, hogy nem az fog inkább foglalkoztatni, mint önmagad?
Hidd el, tudom, hogy így van.
Feladat a mindennapokra: elfogadni önmagam, megélni az el- és befogadást,
az önmagam szeretetét.
Érezni, hogy a másik bennünk van és mi Őbenne.
Nem elfelejteni, hogy valahol mélyen EGYEK vagyunk.
Bennük élek, ahogy Ők bennem.
Minden alkalommal, amikor találkozunk,
újabb és újabb lehetőséget adunk magunknak, hogy önmagunk legyünk egymás által.
"Szeretlek és Köszönöm."
Két gyönyörű szó.
Merjük kimondani.
Merjük maradéktalanul megélni a szeretet és a hála érzését.
Merjük engedni, hogy szeressenek. Merjünk szeretni.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése