Tanítás

  

Számomra egy Tanító:

Képzelj el egy embert, aki rengeteget mosolyog, aki lényével 

"beteríti" a teret, akinek nyugalma tanulandó.
Aki oly módon oktat, hogy nagyon hamar megérted, amiről beszél. 

Alapokat mond el mindig, de úgy, hogy abban benne van minden, 

aminek ott kell lennie. 

Sokszor ismétli önmagát, mert tudja, 

nem egyformán vagyunk befogadóak. 

Mindenkinél eljön az a pillanat, amikor az a bizonyos mondat elhangzik.

Lehet, hogy sokszor hallottad már, de akkor és ott 

tudja azt nyújtani pontosan, amire szükséged van. 

Hihetetlen az élmény, mikor magyaráz, és magyarázatától egyszer 

csak "kisüt a nap",  és érzed, tiéd lett mindaz, amiről beszél.

Akinél azt érzed: nem fél attól, hogy ha megoszt velünk 

mindenféle "titkokat", akkor neki nem marad már semmi. 

Mert tudja: soha nincs két egyforma beszélgetés. 

Tudja, soha nem "ugyanaz" az ember jelenik meg előtte,

aki a múltkor is ott volt. 

Hiszen folyamatosan változunk. 

És ő tud alkalmazkodni, tud várni, tud türelemmel lenni. Hova is sietne?
Aki renszerben lát, és ezáltal összességében beszél mindenről, 

az egész felől közelítünk a részletek felé,  tágul minden, kinyílik a világ.
Aki mellett boldog vagy. Minden különösebb ok nélkül.

Imádom, mikor azt mondja: "ez ilyen egyszerű".

Mert tényleg egyszerű az egész.

Ha, hagyjuk, hogy az legyen....